André Breton
A jó versnek teljes csődbe kell vinnie az intellektust.
Ez a követelmény a nyelv magától éretetődőnek számító technikai funkciójának, az érthető közlésnek a megtagadását jelenti, amelynek a helyére azután egy speciálisan fantasztikus animációs(?) technika kerül, olyan produktumokkal, amelyek intellektuális érthetetlenségénél már csak a szépségük szenzuális szuggesztivitása nagyobb, legalább is olyan költők esetében, mint amilyenek Rembaud és Maltomé(?) voltak.
(Kunszt György: Értékválság az építészetben és a modern szakralitás
Kedves André Breton!
Nem értünk egyet. Felvetődik bennem, hogy rosszul fordítottak, később meg az, hogy a csőd szónak más-más értelmezése él bennünk. Tudod, még igazi közmegegyezéseink sincsenek arról, hogy mi is a jó vers. Nem véletlenül szúrtam előző mondatomba, ezt a közmegegyezés kifejezést. Hiszen a jó versnek valamiféle köze, leginkább ahhoz van, amit a róla alkotott közmegegyezéssel lehet kapcsolatba hozni. Volt nekem egy nagyon kedves ismerősöm, végzett iskoláit illetően, az irodalmi tudományok doktora volt, maga is versíró ember. Sajnos már nincsen közöttünk. Ő is, mint sokan mások, jó verseket írt. A közmegegyezésre beadott igénye azonban válasz nélkül maradt. Folytassam..?
A címmondat második felével sem vagyok teljesen elégedett. Már miért kellene csődbe vinnie az intellektust? Beismerem mégis, hogy gyakran és sokszor előfordul ez a csődbevivés, a jó versek olvasásakor. Annyiban vitáznék, hogy „kell”. Szerintem, ez a „hatás” folyamatának csak egyik lehetősége, amely mégsem jelent törvényt. Talán még örülhetünk is annak, hogy léteznek és vannak olyan jó versek is, amelyek nem viszik csődbe az intellektust. Olvasásuk közben intellektusunk épül és megerősödik.
Szívesen elbeszélgetnék ezekről veled. Ha megkérhetlek, keress nekem egy időpontot.
Barátsággal: Tibor
.jpg)
