Portyázások a múltban 2.

/ Válaszul egy dokkos beszélgetésre, (2003) dokk. /

Nekem nincsenek ilyen úri történeteim a sörökkel, mint nektek, mivel én először a torkomon leöntöm, és az ízét csak utána érzékelem. És akkor már úgyis mindegy milyen fajta volt, a lényeg, hogy hasson. De azért egy megtörtént esetet én is elmondanék a sörivásról, bár nem lengi dicsfény körül.

Vadas Tiboréknál voltam vendégségben, s amint diskurálgattunk megérkezett Tóni és Bocsesz.
Ekkor kezdődött a történet. Bocsesz szeme ravaszul villogott, és azt mondta Tibornak.
- Te Tibor, fogadjunk, nem mersz több verset felrakni a gyors és gyilkos rovatába, fogadjunk, hogy félsz tőlük! Mert ott téged ki nem állhatnak!
- Nem igaz,- ellenkezett Tibor,- szerintem szeretnek, csak nem mutathatják ki, mert tudják, könnyen elbízom magam. Majd felsorolt egypár ismerős nevet, Jánost, Tamást, Gabriellát, Róbertet és Tomot.
-Azt szeretnék, ha szebben írnék és műveltebben,- mondta, ahogy Bocseszre nézett komolyan.
- Hi-hi,- ellenkezett Bocsesz,- bízzuk a sorsra a döntést,- és előhúzott egy ezrest. Feldobom, és ha fej, akkor felteszel kritikára egy verset, ha írás, akkor elhiszem, hogy kedvelnek,- mondta és feldobta az ezrest.
Az ezresbe meg belekapott a huzat és kilibegett a nyitott ablakon, mi meg utána zúdultunk az ajtón át. Egészen a Zöldtakony kiskocsmáig szaladtunk nyomában, és ekkor már tudtuk, vagy legalább is sejtettük a sorsunk. Mert kérdem én, van e az embernek döntési lehetősége a Zöldtakony ajtajában. Igen! De csak egy. Hogy bemenjen. És hosszas tanakodás után így döntöttünk mi is. Beléptünk. Orrcimpáink megremegtek az ismerős illatoktól. Ezt a sör, konyak, kávé és cigarettaszagot parfőmben kellene árusítani. Ünnepélyes csendben kortyoltunk, majd Tibor szólalt meg.
-Nézzétek,- mondta, és körbemutatott. Itt van mindenki, akit szeretek. A gázóraleolvasó, arrébb a kukás, ott áll az öreg Lacibácsi, aki nemrég temette a feleségét, mellette az úriruhás, a héten tudta meg rosszindulatú daganatát, a postás, a vécésnéni…,- és sorolta egyenként az állókat vagy ücsörgőket. –Az arcaik változnak, és időnként cserélődnek is, de az összes történetüket végighallgattam,- mondta.
-Te ne más történeteit hallgasd,- ellenkezett Bocsesz,- te a saját karriered építsd fel.
-Ebben van valami igazság,- helyeselt Tóni is, és hosszas fejtegetésbe kezdett a karrierépítéshez szükséges kurvaságról.
De már senki nem figyelt rá, mert újabb korsó-körök érkeztek. Csendesen vedeltünk, csak Bocsesz próbált bizalmasan közeledni a mellette álló kisminkelt bombázóhoz. Észrevettem, hogy keze megindul a csaj feneke felé egy kis barátkozásra. Tóni is meglátta Bocsesz szándékát és mozdulatát, és hogy senki se hallja, halkan rászólt.
-Bocsesz, hagyd, ez fiú,- mondta, de a kisminkelt meghallotta és sértődötten elfordult.
-Bocsi,- mondta Bocsesz és újabb kört rendelt.
Tóni ekkor elkezdte számolni, hogy a jelenlevőknek hány ujjuk van a kezén, mert ha egy is akad, akinek huszonegy ujja van, akkor szerinte mutáns van közöttünk. Vagy valaki egy másik civilizációból. Szerinte!
Tibor egyre mélyebb hallgatásba burkolózott, majd bánatos szemeivel feltekintett ránk.
-Gyerekek, - kérdezte szomorúan, lassan forgó nyelvvel, - szerintetek hány bé az , hogy karalábé? Hogyan írjuk le helyesen?
-Szerintem három,- vágta rá gondolkodás nélkül Bocsesz. –Mert volt ugye egyszer a karaláb. Ezt utána addig nemesítették és génmanipulálták, hogy utána sokkal jellegzetesebb lett, sokkal karalább. Azután meg rájön még a vá-vé és a teljes hasonulás, és így lesz a karalábé, karalábbbé.
-Akkor jó,- mondta Tibor, -mert verset írnék róla, csak nem voltam biztos magamban,- és az asztal alá csúszott.
Közben Tóni hasa felől iszonyatos hangok hallatszottak, majd ellenállhatatlan erővel tört föl a böfögés a torkán. A Bocsesz mellett álló kisminkelt kurva ijedten nézett rá.
-Igaziból fiú vagyok,- mondta tisztelettel, és átnyújtotta a kezét. –Ha megengeditek, és mert mégiscsak én vagyok a nő, tegeződjünk,- ajánlkozott. -Paczi József a nevem,- de a barátaimnak természetesen csak Paci,- és felnyerített….

Folytathatnám persze, mert még sok minden történt a Zöldtakonyban, de minek? Mert én már az elején megmondtam, nem övezi dicsfény a történeteimet.
(lejegyezte: Marcipános)