/egy régi beszélgetés a dokkon , amelyben még robotka néven vettem részt/
2006.11.07. mizs: emóció contra emócióNemes Nagy Ágnes:
ANTI-HATTYÚ
------------------------------------------------------------
„A szent poézis néma hattyú,- Hallgat örökre hideg vizekben,” Ilyen csodálatos Berzsenyi-szavakkal hallgat az örök romantika hattyúja a magyar irodalomban. Irigylésre méltó hattyú. Bár a mai anti-hattyúink is így tudnának hallgatni, itt, a 20. században. Mert mi- nagy apparátussal- kitaláltuk az anti-hattyút, a költőietlen költészetet. Ezt célozza sok-sok költői iskolánk, szenvedélyesen irtva a költőiséget (vagyis az érzelmeket), ezt célozza az egyszerű prózaiságtól kezdve a szószeletelésig, a lóugrás szerint olvasandó versig terjesztetve eszközeit –ami természetesen nem más, mint az emóciók új megfogalmazásának keresése. És sokszor megtalálása.
Érzelmi szótárunk szembetűnően kiüresedett. Utoljára a szimbolizmus használta saját árfolyamán ezt a századvégi szósort, hogy: szív, lélek, szépség, bú, mámor. Egyelőre rajtuk is ragadt a századvég jellegzetes íze. Amíg ezt le nem smirglizzük róla és társairól, addig csak nagy stilisztikai lélekjelenléttel használhatók. Más szavak kellenek tehát, más szövegösszefüggés, más konstrukció, más üres helyek a versben. De azért ne higgyük, hogy a hattyú és az anti-hattyú úgy függ össze, mint az anyag és az antianyag, hogy tudniillik megsemmisítik egymást; inkább úgy, mint egy fénykép pozitívja és negatívja ugyanarról a tárgyról.
Mert a tárgy –a fent említett érzelem, amely ugyancsak tabuszó- marad, lévén a költészet alaptárgya. Akár innen nézzük, akár túlról, akár haránt vagy sehogy. Vagyis az érzelemnélküliség írói fogás. Arra való, hogy az emóciókat újra hitelesítse. Különben miért is találtuk volna ki?
2006.11.08. robotka: re Nemes Nagy Ágnes
------------------------------------------------------------
Jó dolog ilyen gondolatokat olvasni. Komolyak és érettek.
„Utoljára a szimbolizmus használta saját árfolyamán ezt a századvégi szósort, hogy: szív, lélek, szépség, bú, mámor. Egyelőre rajtuk is ragadt a századvég jellegzetes íze…”
Igen. Ezeket a szavakat mi, a mai időkben már nem használhatjuk abban az értelemben, mint elődeink. Mivel folyó időben megváltoztak jelentéstartalmaik. A mai generációnak a szív szó egészen más képeket generál, ez most testünk egyik szerve, amely szükség esetén akár le is cserélhető, a tudomány egyik praktikus modern üzemében, a műtőben. Ezen dolgokról és minden kapcsolódásaikról képeket és képsorokat őrzünk a fejünkben. És ezek a képsorok mások, különböznek az elődeink előtt lepergőktől
Hát még a lélek!
Kegyes megbocsátással beszélünk róla, pedig már régóta tudjuk, hogy talán tudatot kellene mondanunk. Még csak szembesülni sem merünk az új jelentéstartalmakkal. Mert közük sincs a költészethez! És akkor a mámorról és a többiről még nem is beszéltem.
2006.11.09. mizs: re Nemes Nagy Ágnes
---------------------------------------------------------
Kedves robotka, NNÁ-nál találom a választ és továbbgondolást (Szavak divatja):
„Ha meggondoljuk, hogy hány szót és milyen fontos szót írt ki a századvég a világköltészetből azzal, hogy felpompáztatta, mintegy ’utoljára’ fellobbantotta őket, elbámulhatunk. A lélekkel együtt avíttá tette a szívet, az érzést, a szenvedélyt, a bút, a gyönyört, a kebelről nem is szólva, mert az már régebben megszűnt hitelképesként szerepelni. Rendkívül jellemző változás. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a jelentett dolgok, lelkiállapotok is megszűntek a jelölő avulásával. Különösen nélkülözzük a lélek szót, amelyet sután és pontatlanul tudunk csak helyettesíteni, kedvencünk (divatunk), a tudat nem azonos vele.”
Ezek után izgalmas kérdés, hogy amit Holan művel az ilyen szavakkal, az mitől hiteles. Holan tényleg félelmetesen csinálja, figyeld meg pl. a következő vers szavait. Vörös István fordította.
Furcsa
Amikor már a rózsák se
mondanak az embernek semmit-
az mindennek a vége. De mi az a minden?
Furcsa árnyékot vet a gyűlölet
mélyfúrásaiból fölbugyogó
szeretet. Hová törekszik?
A lélek hogyan kérdezhetne, ha feleletet
nemlétével ad.
Marad a föld és szüntelen
apró zajai…a világ
nem ismer történelmet…
2006.11.09. robotka: re mizs Nemes Nagy Ágnes
-----------------------------------------------------------
„Különösen nélkülözzük a lélek szót, amelyet sután és pontatlanul tudunk csak helyettesíteni, kedvencünk (divatunk), a tudat nem azonos vele.”
- Olyan „betegségben” szenvedek, hogy mániákusan meghatározásokat igyekszem gyártani. Nem okosságomat bizonyítani, hanem azért, hogy ha beszélek valamiről, akkor legalább elemi szinten tudjam, miről beszélek. Ezért tegnap, csak úgy balkézről megpróbálkoztam a lélek meghatározásával, eltávolodva (talán illik is már) a keresztényi értelmezéstől. Szóval azt talán ki lehet jelenteni, hogy mindenki érzi, hogy a lélek és a tudat közt kapcsolódás van. Én úgy gondolom, és ebben benne van a tegnapi nap minden esetlegessége, (ez most nem maga a meghatározás), hogy a lélek szó a z é r t több mint a tudat, mert ebben a fogalomban, hogy lélek; BELESÜRÍTÜNK MINDENT AMIT A TUDATRÓL MÉG NEM TUDUNK.
Azért több és azért szeretjük, mert így parttalan és nincsen határvonala. És mi általában úgy működünk, hogy képzeletünk előtt azok a dolgok emelik fel a startzászlót, ahol képzeletünk az ismeretlenség tág mezsgyéjén vígan kalandozhat. Itt van, és csak itt van, rá tere! Mert nem kötik a tények és főleg száraz tudományos meghatározások. Ezért próbálunk ragaszkodni ahhoz az ideához, hogy a lélek szó többet jelent, mint a tudat. Ennek a ragaszkodásnak volt eredménye akár nálam is, hogy pár hete elkészült munkámban a vers kiemelt pozícióján (zárószó) a lélek szó úgy szerepel, hogy azt lehetetlen lett volna helyettesíteni a tudat szóval.
Így dolgoznak bennünk/bennem kulturális örökségeink –nem hagyják könnyen leteperni magukat.
2006.11.09 chia: re Nemes Nagy Ágnes
-----------------------------------------------------
Nem csak Holan, nem a nevek számítanak, nem az idő, a kor, valahol másban a titok kulcsa.
***********
Csend! Én verek a szívedbe tövist,
mert a rózsa, a rózsa
árnyakkal áll a tükörben, és vérzik!
Már vérzett, míg kevertük az igent, a nemet, s kihörpöltük,
mert egy asztalról leugró pohár belecsörrent:
beharangozta az éjt, mely tovább sötétlik, mint te meg én.
Mohó szájjal ittunk, csak ittunk:
az íze epéé,
pezsgése boré-
Elvesztem szemed sugarában,
a nyelv nekünk édeset dúdolt…
(Azt dúdolja, dúdolja most is.)
Csend! Mélyebben szívedbe vág a tövis:
fölesküdt társa a rózsa.
***********************
Lélekzetkristály
Fonálnapok
A hamufekete pusztán.
Egy fa-
magas gondolat
fényhangot fog: adódik
dalolnivaló még az
emberen túl.
2006.11.09.robotka: re Nemes Nagy Ágnes
----------------------------------------------
Érdekes volt számomra olvasni chia bejegyzését, mely szerint a magyarázatokat nem az időben kell keresni, mert én közben pont odáig értem belső monológomban, hogy a magyarázatokra vagy a megoldásra az „időben” fogok rátalálni. De mivel tudom, hogy ez a téma csekély érdeklődésre tarthat számot, én ezzel a hozzászólással a magam részéről be is fejeztem.
Ha vitatkozhatnék Nemes Nagy Ágnessel, akkor én ebben a vitában az állítanám, hogy a tudat a több, és a lelkünk csak a tudat része! Mégpedig a tudatnak az a része, ahol az ÉN-ÉLMÉNYÜNK viszonyba kerül a világgal. Amíg a tudatunk az általános rendezőelv a létezésünkben, ami minden embernek, mint a keze, lába megvan, addig a lélek ennek a rendezőelvnek egyediségét, mindenki mástól való elkülönülését (magányát) jelenti. Az én élmény nem a tudatom egészét jelenti, hanem csak annak személyes rám jellemző és privát szféráját. Személyes kapcsolódásaimat, mint kínokat és örömöket (érzelmit és gondolatit egyaránt) a külvilággal.
Ez a személyes kapcsolódás érdekes módon, nem a születésemmel kezdődik, hanem létrejön már jóval előbb. Mert ahhoz, hogy én „énként” megjelenjek a létezésben, szükségem van biológiai szülőkre, és ezen túli alapfeltételként minden egyes ősömre. Az énem és a lelkem egy adott felülete ezáltal, olyan konkrét örökségeket kapott, (génkészlet, testi-szellemi adottságok, faj, nem) amelyek direkt meghatározottságokat jelentenek lelkem jelenben megvalósuló milyenségében, önértékelésében, általános kondíciójában. E miatt talán nem szócsavarás az, hogy lelkem elemi formában már létezett, és ez a létezés a világ létrejöttekor született meg, csak ez idáig nem volt rá módja, hogy teret és testet kapjon az időben. Potenciális létező volt, lehetőség a levésre. Amikor megfogantam, akkor ez a potenciális lehetőség átment reálisba, különös kegyre és kárhozatra ítéltetve, felhatalmazást kapott arra, hogy megjelenjen és megvalósuljon egy konkrét helyszínen és időben.
Kifejlődött a testem és a tudatom, felébredt tetszhalott állapotából tudatomnak az a része, amely az én-élményen keresztül kontaktusba lépett a környezetével, először csak az anyai kapcsolatában, azután pedig az érzékelés és tapasztalat útján ráirányult a szeme arra a világra amelyből származott.
Mostani felfogásom szerint, ez a lehetőségem a halálommal megszűnik, és az a létezés amely a világ keletkezésekor megjelent egy elvi lehetőségként nekem, elveszti érvényét, beteljesíti célját és küldetését, ami nem más, mint a létezése maga. Az időben való megjelenésnek egyetlen fizető eszköze létezik, ami pont az idő természetéből következik, hogy minden létező a létezése által érvényt és belépőjegyet szerez az elmúlásra. Ebbe a szituációban a mennyország nem a halálunk után vár ránk, hanem onnan jöttünk, az volt a dolgok eredője.Bukott angyalok vagyunk, mondhatnám, de ehhez nem vagyok elég bátor…
2006.11.10. mizs: re Nemes Nagy Ágnes
--------------------------------------------------
Igen, Chia jobb így egymáshoz érintve a verseket, mint teoretizálni. NNÁ-át sem tudom másképp védelemezni (nem is szorul rá), bár robotkát értem. De csak értem.
A TÁRGY FÖLÖTT
Mert fény van minden tárgy fölött.
A fák ragyognak, mint a sark-körök.
S jönnek sorban, derengő végtelen,
fény-sapkában 92 elem,
mind homlokán hordozva mását-
hiszem a test feltámadását.
2006.11.10 robotka: re mizs Nemes Nagy Ágnes
---------------------------------------------------------
Kedves Mizs!
Nagyon halkan mondom a következőket, talán ne is olvasd el. Az igaz, hogy a költészet maga nem teoretizálás. Nem is lehet ellenvéleményem, botorság lenn. De azért valamit tudnod kell, bár gyanítom, tudod is.
Azt, hogy minden, ami a vers mögött van: világlátásunk, nézeteink embertársainkról, a társadalomról, a szeretetről, a szerelemről, a szexről, a barátságról, az életünkről, a természetről, annak jelenségeiről, a lélekről, a vallásról, a túlvilágról, a tudományokról és azok értelmezett eredményeiről, és sorolni lehetne még hosszan; az mind-mind elképesztő mennyiségű teória a fejünkben. Hogyan tegyem most ezt érthetővé?
Például, ha a barátságról írok egy versben, akkor a mondandóm mögött a barátságról alkotott teóriáim állnak. Ebből kiindulva minősítek, értékelek, elégedetlenkedek, vagy örülök, mert a bennem nyugvó és ki nem mondott teóriákkal való összehasonlításon keresztül értékelem a köröttem lévő világot, mindent és mindent. Nem lett volna tehát üres teoretizálás ez most a lélekről, amit én itt megpróbáltam elkezdeni, üressé csak azok tették (hozzászólásaik hiányában), akik nem merték bevállalni önmagukat, azoknak a saját mondataiknak az esetlegességét, amit nem a könyvekből másoltak ki. Mert ilyenkor nagyon pőrén állunk egymás előtt. Én sem készültem előre, talán ez látszik is. Azt meg egyszerűen nem merem elhinni, hogy ezek a gondolataink annyira privát területek, hogy egy ilyen nyilvános fórumon ne lehetett volna egy-egy megjegyzést hozzáfűzni a témához.
2006.11.10. chia: re mizs Nemes Nagy Ágnes
--------------------------------------------------
Kedves Robotka!
Az én olvasatomban Mizs nem volt elutasító irányodban. Nem hinném azt sem, hogy bántani akart volna röpke eszmefuttatásodért.
Ezt írta – nekem címezve- : „jobb így, egymáshoz érintve a verseket, mint teoretizálni”, és ez arra jött válaszként, hogy fölraktam két szöveget. Úgy vélem, örült a Celanoknak, az ilyen egyszerű. S hogy gyakran előfordult eddig, hogy alig-alig tudtunk mi ketten egy-egy felvetett kérdésben egyetérteni, ezt részéről kifejezetten kedves gesztusként tudom értékelni. (Megjegyzem, alapos okom van azt védelmezni, hogy a „lélek” témakörben Mizs és én hasonló elképzeléseket vallunk :) A lelketlenségnek más a gyökere, esetenként valószínűleg esztétikai.)
A legszebb és támadhatatlannak gondolt teória se hitelesítheti a gyenge verseket, ezért nehéz belemerülni a lelkizésbe. Különösen nekem, aki nem ír, de teóriám annál több akad. Hogy venné ki, hagy elmesélném a költőinknek, miről írjanak?
A klasszikus retorika bizony vizsgálta a szónok –s minden más megszólaló- erkölcsét, az erkölcs még adott volt, mindig az adott korban uralkodó nézetek eredőjeként úgy, hogy mi lenne az „igazán kívánatos”. A helyes és a „szép” mondandót bizony előre megszabták. A romantika ennek üzent hadat, mondván a szépet nem a külső rend, hanem az én érzésvilágom szabja meg. A két szélsőséges álláspont évszázadokra vissza vitatkozik egymással, nem hinném, hogy mi tudnánk pontot tenni a végére. Jöjjenek inkább a versek!....
……………………….
Ami a bevállalást illeti, egy dolgot valóban „nem mertem bevállalni”, de azt most – kifejezetten ezért- ide rakom. Ez egy hosszú,- kötetben még meg sem jelent- szöveg két kisebb része, ahol bizony megkapó lágysággal hangzik el a szó –„lélek”-, ami a korábbi felvetések miatt el sem hangozhatott volna………….
Untad magad. És őt nemkülönben,
hogy már-már úgy fest, mint egy angyal.
Mintegy a természetétől fogva. És
közben napról-napra szárnya-
szegettebben. Fogtad a vásznat
egyszer, hozzávágtad, és megmásztad.
Nem voltál magadnál. Most viszont
lesheted őt egész világosban.
****
Ahogy megruházva ül egy zsákban.
Félreszabva mindene. Derékban,
oldalról kapod a fényt, október
16-án, a nemiség
alig izgat éppen. De azért fáj.
Drága tiszta lélek, nincs az a táj,
ami ne volna egyszer legalább
áthatva veled, veled magaddal
így nem is kísérletezek. Hol jársz
most valóban, az sem érdekel. Tör-
hetem a lábam, a fejem bármiben,
úgy is csak (minden kép) utánad megyek.
2006.11.10 robotka: re mizs, : re chia Nemes Nagy Ágnes
-------------------------------------------------------
Oké, akkor én is bevállalok egyet ebbe a virtuális kosárba, vagy mibe. Pár hete készült.
Mozdulatok
Valakitől időt kérek,
túl gyors nekem ez az élet,
faggatom a tűnő jelent,
árulja el mi, mit jelent.
Felszólok a kelő napnak,
álljon meg, ma itt maradhat,
ma nem kell nyugatra menni,
pihenjen, ha jobb úgy neki.
Ó ti nyurgalábú percek,
nem köszöntök csak siettek,
jó szívvel gondolni rátok,
tudnék én, ha megvárnátok.
Amit tegnap megtanultam,
ócskaság a szekrényaljban,
amit a boltokban vettem,
már a szemétre vetettem.
Autóm halad az úton,
zúg alattam jó motorom,
de én mégis időt kérek,
suhan a táj, áll a lélek.
2006.10.11. mizs: lélekjelenlét
-------------------------------------------------------
Köszönöm, Chia, és ne haragudj robotka, több nyugtalanságot keltett bennem a hallgatásom, ill. a tánclépéseim, mint gondolnád. A keresővel átnéztem versanyagomat, és az utóbbi hat év termésében (amiből már számomra értékelhető vers lett) egyszer sem találtam meg a lélek szót. De ha valaki bebizonyítaná nekem, hogy ebben az anyagban nincs lélek, talán abba is hagynám az egészet. Mint ahogy, ha szabatosan meg tudom fogalmazni, le tudnám vezetni, mi is a lélek, valószínűleg nem itt beszélgetnénk, mert aligha írnék verseket. Nem lenne szükségem ugyanis ezekre a tánclépésekre. Mert mi is a tánc? Mozdulatok sora? Fizikailag leírható folyamatábra? Vagy lehet modellezni egy kézmozdulat ívét, mondjuk egy épülettel? (Chia a megmondhatója.) S ha lehet, az csak fém, beton, üveg, habarcs összessége? Ugye van valami megnevezhetetlen többlet? A táncban is, az a valami, amit körbetáncolunk. Vagy a zene. Ugye nem azonos a hangszerrel, ami kiadja? Nem lehet függetleníteni tőle, mégis önálló, szinte lény. Ez akkor már platonizmus?
Én úgy vagyok a lélek szóval is, és több már hasonlóval, mint egy ősi településsel, ahol egymásra települtek a különböző korok és kultúrák, mert valamiért az adott hely kedvezett neki, s azt a helyet, települést, akkor is minden réteg együtt jelenti, ha a lakói mit sem tudnak róla. Fel kéne tárni az egész települést, teljes mélységében, archaikus rétegeit lehámozni egymásról és újra összerakni, de ki képes erre, ki mer rá vállalkozni? Marad egy borzongásos sejtés, amivel minden lépésed több lesz, amit megteszel az adott jelyen, olykor szárnyakat kapsz, máskor meg földbe gyökeredzel, és sorolhatnám. Tudod, hogy ez több, mint a lábfejed vagy a lapockád és egy bizonyos járdaszegély vagy görcsös faág kölcsönhatása, mélysége van és magassága és persze szélessége, több mint amit az adott fizikai, biológiai összetevők összessége. Minőségileg több. És amikor a régiek azt mondták, lélek, ebből a több-ből fogtak fel valamit ők is. És amikor egy versben csak körültáncolom azt a több-et, hasonlót teszek. De azt nem jelenteném ki, hogy a szót nem szabad leírni. NNÁ-is csak annyit mondott, hogy nagy lélekjelenlét kell hozzá. És ebből már kihallható egyfajta válasz.
A Chia által feltett verset és a te versed robotka, nem merem esztétikai kategóriákkal mérni, csak gyönyörködöm a lélekmegállós/áthatós pillanatokban, s Hamvas Béla jut eszembe, aki azt írta valahol, mindenkit megérint életében, legalább egyszer, az angyal. (Lám, itt egy újabb archaikus rétegződésű szó-település. És lélekjelenlét.)
Borbély Szilárd egy verse az Ámor és Psziché-szekvenciák-ból (negyven vers, a Halotti pompa c. kötetben, olasható belőle négy itt a DOKKon is, a ciklus fő témája a test és lélek mint psziché viszonya):
ÁMOR KICSI HALÁLA
Amikor a szerelemnek vége,
egy ezred fokkal hidegebb
lesz a test. Visszafordíthatatlan
folyamatok indulnak el benne.
Az agyban apró elváltozások.
Néhány idegsejt elhallgat,
és a rábízott emlékeket nem
továbbítja. Egyéb semmi.
Ami könnyű volt, most süllyedni
kezd. Fehérebb és hidegebb a bőr,
és akár a márványon, erek futnak
rajta át. Az idegrendszer egymást
metsző szövedékében észrevétlen
marad egy repedés a lélek után.
B E F E J E Z É S
A beszélgetés ekkor még tovább folytatódott, ezután kapcsolódott be (t), valamint –anti- . Számomra tanulságot hoztak már az eddigi bejegyzések is, olyasmi gondolatok folytak ebben az időszakban bennem, hogy szükségem volt a témára való ráfigyelésben, enyémtől eltérő látásmódok megismerésére. Ezért utólag is megköszönöm a hozzászólásokat.
2006.11.07. mizs: emóció contra emócióNemes Nagy Ágnes:
ANTI-HATTYÚ
------------------------------------------------------------
„A szent poézis néma hattyú,- Hallgat örökre hideg vizekben,” Ilyen csodálatos Berzsenyi-szavakkal hallgat az örök romantika hattyúja a magyar irodalomban. Irigylésre méltó hattyú. Bár a mai anti-hattyúink is így tudnának hallgatni, itt, a 20. században. Mert mi- nagy apparátussal- kitaláltuk az anti-hattyút, a költőietlen költészetet. Ezt célozza sok-sok költői iskolánk, szenvedélyesen irtva a költőiséget (vagyis az érzelmeket), ezt célozza az egyszerű prózaiságtól kezdve a szószeletelésig, a lóugrás szerint olvasandó versig terjesztetve eszközeit –ami természetesen nem más, mint az emóciók új megfogalmazásának keresése. És sokszor megtalálása.
Érzelmi szótárunk szembetűnően kiüresedett. Utoljára a szimbolizmus használta saját árfolyamán ezt a századvégi szósort, hogy: szív, lélek, szépség, bú, mámor. Egyelőre rajtuk is ragadt a századvég jellegzetes íze. Amíg ezt le nem smirglizzük róla és társairól, addig csak nagy stilisztikai lélekjelenléttel használhatók. Más szavak kellenek tehát, más szövegösszefüggés, más konstrukció, más üres helyek a versben. De azért ne higgyük, hogy a hattyú és az anti-hattyú úgy függ össze, mint az anyag és az antianyag, hogy tudniillik megsemmisítik egymást; inkább úgy, mint egy fénykép pozitívja és negatívja ugyanarról a tárgyról.
Mert a tárgy –a fent említett érzelem, amely ugyancsak tabuszó- marad, lévén a költészet alaptárgya. Akár innen nézzük, akár túlról, akár haránt vagy sehogy. Vagyis az érzelemnélküliség írói fogás. Arra való, hogy az emóciókat újra hitelesítse. Különben miért is találtuk volna ki?
2006.11.08. robotka: re Nemes Nagy Ágnes
------------------------------------------------------------
Jó dolog ilyen gondolatokat olvasni. Komolyak és érettek.
„Utoljára a szimbolizmus használta saját árfolyamán ezt a századvégi szósort, hogy: szív, lélek, szépség, bú, mámor. Egyelőre rajtuk is ragadt a századvég jellegzetes íze…”
Igen. Ezeket a szavakat mi, a mai időkben már nem használhatjuk abban az értelemben, mint elődeink. Mivel folyó időben megváltoztak jelentéstartalmaik. A mai generációnak a szív szó egészen más képeket generál, ez most testünk egyik szerve, amely szükség esetén akár le is cserélhető, a tudomány egyik praktikus modern üzemében, a műtőben. Ezen dolgokról és minden kapcsolódásaikról képeket és képsorokat őrzünk a fejünkben. És ezek a képsorok mások, különböznek az elődeink előtt lepergőktől
Hát még a lélek!
Kegyes megbocsátással beszélünk róla, pedig már régóta tudjuk, hogy talán tudatot kellene mondanunk. Még csak szembesülni sem merünk az új jelentéstartalmakkal. Mert közük sincs a költészethez! És akkor a mámorról és a többiről még nem is beszéltem.
2006.11.09. mizs: re Nemes Nagy Ágnes
---------------------------------------------------------
Kedves robotka, NNÁ-nál találom a választ és továbbgondolást (Szavak divatja):
„Ha meggondoljuk, hogy hány szót és milyen fontos szót írt ki a századvég a világköltészetből azzal, hogy felpompáztatta, mintegy ’utoljára’ fellobbantotta őket, elbámulhatunk. A lélekkel együtt avíttá tette a szívet, az érzést, a szenvedélyt, a bút, a gyönyört, a kebelről nem is szólva, mert az már régebben megszűnt hitelképesként szerepelni. Rendkívül jellemző változás. Ami természetesen nem jelenti azt, hogy a jelentett dolgok, lelkiállapotok is megszűntek a jelölő avulásával. Különösen nélkülözzük a lélek szót, amelyet sután és pontatlanul tudunk csak helyettesíteni, kedvencünk (divatunk), a tudat nem azonos vele.”
Ezek után izgalmas kérdés, hogy amit Holan művel az ilyen szavakkal, az mitől hiteles. Holan tényleg félelmetesen csinálja, figyeld meg pl. a következő vers szavait. Vörös István fordította.
Furcsa
Amikor már a rózsák se
mondanak az embernek semmit-
az mindennek a vége. De mi az a minden?
Furcsa árnyékot vet a gyűlölet
mélyfúrásaiból fölbugyogó
szeretet. Hová törekszik?
A lélek hogyan kérdezhetne, ha feleletet
nemlétével ad.
Marad a föld és szüntelen
apró zajai…a világ
nem ismer történelmet…
2006.11.09. robotka: re mizs Nemes Nagy Ágnes
-----------------------------------------------------------
„Különösen nélkülözzük a lélek szót, amelyet sután és pontatlanul tudunk csak helyettesíteni, kedvencünk (divatunk), a tudat nem azonos vele.”
- Olyan „betegségben” szenvedek, hogy mániákusan meghatározásokat igyekszem gyártani. Nem okosságomat bizonyítani, hanem azért, hogy ha beszélek valamiről, akkor legalább elemi szinten tudjam, miről beszélek. Ezért tegnap, csak úgy balkézről megpróbálkoztam a lélek meghatározásával, eltávolodva (talán illik is már) a keresztényi értelmezéstől. Szóval azt talán ki lehet jelenteni, hogy mindenki érzi, hogy a lélek és a tudat közt kapcsolódás van. Én úgy gondolom, és ebben benne van a tegnapi nap minden esetlegessége, (ez most nem maga a meghatározás), hogy a lélek szó a z é r t több mint a tudat, mert ebben a fogalomban, hogy lélek; BELESÜRÍTÜNK MINDENT AMIT A TUDATRÓL MÉG NEM TUDUNK.
Azért több és azért szeretjük, mert így parttalan és nincsen határvonala. És mi általában úgy működünk, hogy képzeletünk előtt azok a dolgok emelik fel a startzászlót, ahol képzeletünk az ismeretlenség tág mezsgyéjén vígan kalandozhat. Itt van, és csak itt van, rá tere! Mert nem kötik a tények és főleg száraz tudományos meghatározások. Ezért próbálunk ragaszkodni ahhoz az ideához, hogy a lélek szó többet jelent, mint a tudat. Ennek a ragaszkodásnak volt eredménye akár nálam is, hogy pár hete elkészült munkámban a vers kiemelt pozícióján (zárószó) a lélek szó úgy szerepel, hogy azt lehetetlen lett volna helyettesíteni a tudat szóval.
Így dolgoznak bennünk/bennem kulturális örökségeink –nem hagyják könnyen leteperni magukat.
2006.11.09 chia: re Nemes Nagy Ágnes
-----------------------------------------------------
Nem csak Holan, nem a nevek számítanak, nem az idő, a kor, valahol másban a titok kulcsa.
***********
Csend! Én verek a szívedbe tövist,
mert a rózsa, a rózsa
árnyakkal áll a tükörben, és vérzik!
Már vérzett, míg kevertük az igent, a nemet, s kihörpöltük,
mert egy asztalról leugró pohár belecsörrent:
beharangozta az éjt, mely tovább sötétlik, mint te meg én.
Mohó szájjal ittunk, csak ittunk:
az íze epéé,
pezsgése boré-
Elvesztem szemed sugarában,
a nyelv nekünk édeset dúdolt…
(Azt dúdolja, dúdolja most is.)
Csend! Mélyebben szívedbe vág a tövis:
fölesküdt társa a rózsa.
***********************
Lélekzetkristály
Fonálnapok
A hamufekete pusztán.
Egy fa-
magas gondolat
fényhangot fog: adódik
dalolnivaló még az
emberen túl.
2006.11.09.robotka: re Nemes Nagy Ágnes
----------------------------------------------
Érdekes volt számomra olvasni chia bejegyzését, mely szerint a magyarázatokat nem az időben kell keresni, mert én közben pont odáig értem belső monológomban, hogy a magyarázatokra vagy a megoldásra az „időben” fogok rátalálni. De mivel tudom, hogy ez a téma csekély érdeklődésre tarthat számot, én ezzel a hozzászólással a magam részéről be is fejeztem.
Ha vitatkozhatnék Nemes Nagy Ágnessel, akkor én ebben a vitában az állítanám, hogy a tudat a több, és a lelkünk csak a tudat része! Mégpedig a tudatnak az a része, ahol az ÉN-ÉLMÉNYÜNK viszonyba kerül a világgal. Amíg a tudatunk az általános rendezőelv a létezésünkben, ami minden embernek, mint a keze, lába megvan, addig a lélek ennek a rendezőelvnek egyediségét, mindenki mástól való elkülönülését (magányát) jelenti. Az én élmény nem a tudatom egészét jelenti, hanem csak annak személyes rám jellemző és privát szféráját. Személyes kapcsolódásaimat, mint kínokat és örömöket (érzelmit és gondolatit egyaránt) a külvilággal.
Ez a személyes kapcsolódás érdekes módon, nem a születésemmel kezdődik, hanem létrejön már jóval előbb. Mert ahhoz, hogy én „énként” megjelenjek a létezésben, szükségem van biológiai szülőkre, és ezen túli alapfeltételként minden egyes ősömre. Az énem és a lelkem egy adott felülete ezáltal, olyan konkrét örökségeket kapott, (génkészlet, testi-szellemi adottságok, faj, nem) amelyek direkt meghatározottságokat jelentenek lelkem jelenben megvalósuló milyenségében, önértékelésében, általános kondíciójában. E miatt talán nem szócsavarás az, hogy lelkem elemi formában már létezett, és ez a létezés a világ létrejöttekor született meg, csak ez idáig nem volt rá módja, hogy teret és testet kapjon az időben. Potenciális létező volt, lehetőség a levésre. Amikor megfogantam, akkor ez a potenciális lehetőség átment reálisba, különös kegyre és kárhozatra ítéltetve, felhatalmazást kapott arra, hogy megjelenjen és megvalósuljon egy konkrét helyszínen és időben.
Kifejlődött a testem és a tudatom, felébredt tetszhalott állapotából tudatomnak az a része, amely az én-élményen keresztül kontaktusba lépett a környezetével, először csak az anyai kapcsolatában, azután pedig az érzékelés és tapasztalat útján ráirányult a szeme arra a világra amelyből származott.
Mostani felfogásom szerint, ez a lehetőségem a halálommal megszűnik, és az a létezés amely a világ keletkezésekor megjelent egy elvi lehetőségként nekem, elveszti érvényét, beteljesíti célját és küldetését, ami nem más, mint a létezése maga. Az időben való megjelenésnek egyetlen fizető eszköze létezik, ami pont az idő természetéből következik, hogy minden létező a létezése által érvényt és belépőjegyet szerez az elmúlásra. Ebbe a szituációban a mennyország nem a halálunk után vár ránk, hanem onnan jöttünk, az volt a dolgok eredője.Bukott angyalok vagyunk, mondhatnám, de ehhez nem vagyok elég bátor…
2006.11.10. mizs: re Nemes Nagy Ágnes
--------------------------------------------------
Igen, Chia jobb így egymáshoz érintve a verseket, mint teoretizálni. NNÁ-át sem tudom másképp védelemezni (nem is szorul rá), bár robotkát értem. De csak értem.
A TÁRGY FÖLÖTT
Mert fény van minden tárgy fölött.
A fák ragyognak, mint a sark-körök.
S jönnek sorban, derengő végtelen,
fény-sapkában 92 elem,
mind homlokán hordozva mását-
hiszem a test feltámadását.
2006.11.10 robotka: re mizs Nemes Nagy Ágnes
---------------------------------------------------------
Kedves Mizs!
Nagyon halkan mondom a következőket, talán ne is olvasd el. Az igaz, hogy a költészet maga nem teoretizálás. Nem is lehet ellenvéleményem, botorság lenn. De azért valamit tudnod kell, bár gyanítom, tudod is.
Azt, hogy minden, ami a vers mögött van: világlátásunk, nézeteink embertársainkról, a társadalomról, a szeretetről, a szerelemről, a szexről, a barátságról, az életünkről, a természetről, annak jelenségeiről, a lélekről, a vallásról, a túlvilágról, a tudományokról és azok értelmezett eredményeiről, és sorolni lehetne még hosszan; az mind-mind elképesztő mennyiségű teória a fejünkben. Hogyan tegyem most ezt érthetővé?
Például, ha a barátságról írok egy versben, akkor a mondandóm mögött a barátságról alkotott teóriáim állnak. Ebből kiindulva minősítek, értékelek, elégedetlenkedek, vagy örülök, mert a bennem nyugvó és ki nem mondott teóriákkal való összehasonlításon keresztül értékelem a köröttem lévő világot, mindent és mindent. Nem lett volna tehát üres teoretizálás ez most a lélekről, amit én itt megpróbáltam elkezdeni, üressé csak azok tették (hozzászólásaik hiányában), akik nem merték bevállalni önmagukat, azoknak a saját mondataiknak az esetlegességét, amit nem a könyvekből másoltak ki. Mert ilyenkor nagyon pőrén állunk egymás előtt. Én sem készültem előre, talán ez látszik is. Azt meg egyszerűen nem merem elhinni, hogy ezek a gondolataink annyira privát területek, hogy egy ilyen nyilvános fórumon ne lehetett volna egy-egy megjegyzést hozzáfűzni a témához.
2006.11.10. chia: re mizs Nemes Nagy Ágnes
--------------------------------------------------
Kedves Robotka!
Az én olvasatomban Mizs nem volt elutasító irányodban. Nem hinném azt sem, hogy bántani akart volna röpke eszmefuttatásodért.
Ezt írta – nekem címezve- : „jobb így, egymáshoz érintve a verseket, mint teoretizálni”, és ez arra jött válaszként, hogy fölraktam két szöveget. Úgy vélem, örült a Celanoknak, az ilyen egyszerű. S hogy gyakran előfordult eddig, hogy alig-alig tudtunk mi ketten egy-egy felvetett kérdésben egyetérteni, ezt részéről kifejezetten kedves gesztusként tudom értékelni. (Megjegyzem, alapos okom van azt védelmezni, hogy a „lélek” témakörben Mizs és én hasonló elképzeléseket vallunk :) A lelketlenségnek más a gyökere, esetenként valószínűleg esztétikai.)
A legszebb és támadhatatlannak gondolt teória se hitelesítheti a gyenge verseket, ezért nehéz belemerülni a lelkizésbe. Különösen nekem, aki nem ír, de teóriám annál több akad. Hogy venné ki, hagy elmesélném a költőinknek, miről írjanak?
A klasszikus retorika bizony vizsgálta a szónok –s minden más megszólaló- erkölcsét, az erkölcs még adott volt, mindig az adott korban uralkodó nézetek eredőjeként úgy, hogy mi lenne az „igazán kívánatos”. A helyes és a „szép” mondandót bizony előre megszabták. A romantika ennek üzent hadat, mondván a szépet nem a külső rend, hanem az én érzésvilágom szabja meg. A két szélsőséges álláspont évszázadokra vissza vitatkozik egymással, nem hinném, hogy mi tudnánk pontot tenni a végére. Jöjjenek inkább a versek!....
……………………….
Ami a bevállalást illeti, egy dolgot valóban „nem mertem bevállalni”, de azt most – kifejezetten ezért- ide rakom. Ez egy hosszú,- kötetben még meg sem jelent- szöveg két kisebb része, ahol bizony megkapó lágysággal hangzik el a szó –„lélek”-, ami a korábbi felvetések miatt el sem hangozhatott volna………….
Untad magad. És őt nemkülönben,
hogy már-már úgy fest, mint egy angyal.
Mintegy a természetétől fogva. És
közben napról-napra szárnya-
szegettebben. Fogtad a vásznat
egyszer, hozzávágtad, és megmásztad.
Nem voltál magadnál. Most viszont
lesheted őt egész világosban.
****
Ahogy megruházva ül egy zsákban.
Félreszabva mindene. Derékban,
oldalról kapod a fényt, október
16-án, a nemiség
alig izgat éppen. De azért fáj.
Drága tiszta lélek, nincs az a táj,
ami ne volna egyszer legalább
áthatva veled, veled magaddal
így nem is kísérletezek. Hol jársz
most valóban, az sem érdekel. Tör-
hetem a lábam, a fejem bármiben,
úgy is csak (minden kép) utánad megyek.
2006.11.10 robotka: re mizs, : re chia Nemes Nagy Ágnes
-------------------------------------------------------
Oké, akkor én is bevállalok egyet ebbe a virtuális kosárba, vagy mibe. Pár hete készült.
Mozdulatok
Valakitől időt kérek,
túl gyors nekem ez az élet,
faggatom a tűnő jelent,
árulja el mi, mit jelent.
Felszólok a kelő napnak,
álljon meg, ma itt maradhat,
ma nem kell nyugatra menni,
pihenjen, ha jobb úgy neki.
Ó ti nyurgalábú percek,
nem köszöntök csak siettek,
jó szívvel gondolni rátok,
tudnék én, ha megvárnátok.
Amit tegnap megtanultam,
ócskaság a szekrényaljban,
amit a boltokban vettem,
már a szemétre vetettem.
Autóm halad az úton,
zúg alattam jó motorom,
de én mégis időt kérek,
suhan a táj, áll a lélek.
2006.10.11. mizs: lélekjelenlét
-------------------------------------------------------
Köszönöm, Chia, és ne haragudj robotka, több nyugtalanságot keltett bennem a hallgatásom, ill. a tánclépéseim, mint gondolnád. A keresővel átnéztem versanyagomat, és az utóbbi hat év termésében (amiből már számomra értékelhető vers lett) egyszer sem találtam meg a lélek szót. De ha valaki bebizonyítaná nekem, hogy ebben az anyagban nincs lélek, talán abba is hagynám az egészet. Mint ahogy, ha szabatosan meg tudom fogalmazni, le tudnám vezetni, mi is a lélek, valószínűleg nem itt beszélgetnénk, mert aligha írnék verseket. Nem lenne szükségem ugyanis ezekre a tánclépésekre. Mert mi is a tánc? Mozdulatok sora? Fizikailag leírható folyamatábra? Vagy lehet modellezni egy kézmozdulat ívét, mondjuk egy épülettel? (Chia a megmondhatója.) S ha lehet, az csak fém, beton, üveg, habarcs összessége? Ugye van valami megnevezhetetlen többlet? A táncban is, az a valami, amit körbetáncolunk. Vagy a zene. Ugye nem azonos a hangszerrel, ami kiadja? Nem lehet függetleníteni tőle, mégis önálló, szinte lény. Ez akkor már platonizmus?
Én úgy vagyok a lélek szóval is, és több már hasonlóval, mint egy ősi településsel, ahol egymásra települtek a különböző korok és kultúrák, mert valamiért az adott hely kedvezett neki, s azt a helyet, települést, akkor is minden réteg együtt jelenti, ha a lakói mit sem tudnak róla. Fel kéne tárni az egész települést, teljes mélységében, archaikus rétegeit lehámozni egymásról és újra összerakni, de ki képes erre, ki mer rá vállalkozni? Marad egy borzongásos sejtés, amivel minden lépésed több lesz, amit megteszel az adott jelyen, olykor szárnyakat kapsz, máskor meg földbe gyökeredzel, és sorolhatnám. Tudod, hogy ez több, mint a lábfejed vagy a lapockád és egy bizonyos járdaszegély vagy görcsös faág kölcsönhatása, mélysége van és magassága és persze szélessége, több mint amit az adott fizikai, biológiai összetevők összessége. Minőségileg több. És amikor a régiek azt mondták, lélek, ebből a több-ből fogtak fel valamit ők is. És amikor egy versben csak körültáncolom azt a több-et, hasonlót teszek. De azt nem jelenteném ki, hogy a szót nem szabad leírni. NNÁ-is csak annyit mondott, hogy nagy lélekjelenlét kell hozzá. És ebből már kihallható egyfajta válasz.
A Chia által feltett verset és a te versed robotka, nem merem esztétikai kategóriákkal mérni, csak gyönyörködöm a lélekmegállós/áthatós pillanatokban, s Hamvas Béla jut eszembe, aki azt írta valahol, mindenkit megérint életében, legalább egyszer, az angyal. (Lám, itt egy újabb archaikus rétegződésű szó-település. És lélekjelenlét.)
Borbély Szilárd egy verse az Ámor és Psziché-szekvenciák-ból (negyven vers, a Halotti pompa c. kötetben, olasható belőle négy itt a DOKKon is, a ciklus fő témája a test és lélek mint psziché viszonya):
ÁMOR KICSI HALÁLA
Amikor a szerelemnek vége,
egy ezred fokkal hidegebb
lesz a test. Visszafordíthatatlan
folyamatok indulnak el benne.
Az agyban apró elváltozások.
Néhány idegsejt elhallgat,
és a rábízott emlékeket nem
továbbítja. Egyéb semmi.
Ami könnyű volt, most süllyedni
kezd. Fehérebb és hidegebb a bőr,
és akár a márványon, erek futnak
rajta át. Az idegrendszer egymást
metsző szövedékében észrevétlen
marad egy repedés a lélek után.
B E F E J E Z É S
A beszélgetés ekkor még tovább folytatódott, ezután kapcsolódott be (t), valamint –anti- . Számomra tanulságot hoztak már az eddigi bejegyzések is, olyasmi gondolatok folytak ebben az időszakban bennem, hogy szükségem volt a témára való ráfigyelésben, enyémtől eltérő látásmódok megismerésére. Ezért utólag is megköszönöm a hozzászólásokat.
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése